Napi gondolatok

Õt nem lehet megunni

Szám 21, 4-9
Arról hallottunk az elsõ olvasmányban, hogy a választott nép fiai a vándorlás idején megunták a mannát, pedig amikor elõször hullott manna a táborukra, mennyire örültek neki! Ismerõs az érzés. Még a legfinomabb dolgokat is meg lehet unni. Ha mindig csak ugyanazt kellene enni megcsömörlenénk tõle. Hasonló dolgok történnek a lelki életben is. Ismerek fiatalokat, akik látva a mi zsolozsmázásunkat, igyekeztek zsolozsmáskönyvet szerezni maguknak, hogy otthon õk is imádkozhassák, de aztán lassan megunták, és abbahagyták a zsolozsmázást. Egy idõ után sok minden terhünkre kezd lenni, aminek kezdetben örültünk. A napi programunk is lehet ilyen: már alig várjuk, hogy ne kelljen korán kelni, minden nap utazni, ugyanazokat a tanárokat hallgatni. A testvéreket is meg lehet unni. Néha jön, hogy egyet se lássak.
Mi a teendõ ilyenkor? Ugyanaz, amit Mózes tett a választott nép fiaival: elfordítani tekintetünket önmagunktól, attól, hogy mi tetszene nekünk, mi lenne érdekesebb, és arra tekinteni, akit felemeltek, a rézkígyóra, arra, aki ki tud szabadítani minket az unottság halált hozó mérgektõl. A mi imáinknak, a mi liturgiánknak is azért van egy monoton, ismétlõ jellege, hogy ne kösse le a figyelmünket annyira, hogy elfeledkezzünk arra tekinteni, akit sosem lehet megunni.

2014-04-08

______________________________

Mi vagyunk azok

Dán 13, 41-62
Ma Zsuzsanna történetét halottak, akit ártatlanul meg akartak ölni. Látszólag a történet szereplõi Zsuzsanna mellett a vének, akik Zsuzsannát erkölcstelenséggel vádolták és Dániel, aki megszabadítja Zsuzsannát, de valójában az egész történet igazi fõszereplõje maga Isten. Zsuzsanna imában Istenhez fordul, tõle kér védelmet, és Isten indítja Dánielt arra, hogy tegyen igazságot. Az üzenet, hogy Isten megvédi az igazat.
Az evangéliumban nem egy ártatlan asszonyt akarnak elítélni, aki szintén megmenekül, de nem azért, mert kiderül az ártatlansága, hanem azért mert Isten nem ítéli el. Jézus nem azért jött, hogy a bûnösöket elítélje, hanem, hogy megszabadítsa.
Egyrészt a Zsuzsanna helyébe képzelhetjük magunkat, amikor úgy érezzük, hogy ártatlanul bántanak bennünket. Hozzá hasonlón Istenhez fordulunk, imában rá bízzuk magunkat. Isten nem feledkezik meg rólunk.
Másrészt, mint bûnösök fordulunk az Úrhoz, aki nem elítélni akar, hanem megmenteni minket. Nem azt mondja, hogy ne törõdj semmit, nem számít, hogy vétkeztél, hanem azt, hogy menj, és többé ne vétkezz. Képessé tesz arra, hogy legyõzzük a bûneinket.
Harmadszor pedig, mi vagyunk azok is, akiket Isten arra indít, hogy az õ nevében megvédjük az ártatlanul szenvedõket és, hogy Isten irgalmát közvetítsük a bûnösök felé.

2014-04-07

______________________________

Nagyböjt 5. vasárnapja

Ha emberileg méltó életet akarunk élni, nem elég egyik napról a másikra tengõdni. Célja kell, hogy legyen az életünknek, máskülönben egész életünkben nem lesz más, mint a haláltól való menekülés. Mi vár rám a halál után: a sötét sír némasága, a szétbomlás, a megsemmisülés? Ez rettenetes gondolat, mert érezzük, hogy örök életre születtünk, a végtelenre vagyunk. Sokan inkább igyekeznek nem gondolni a halálra, mert félnek tõle, pedig ha eszünkbe jut, hogy meg kell halnunk, másképp intézzük a dolgainkat.
Ma Lázár feltámasztásáról hallottunk. Szent János evangélista ennek elbeszélésével értésünkre adja, hogy Jézus az élet ura. Egy furcsa család a Lázár és családja. Nincs benne semmi családfõ, sem szülõk, sem gyermekek, hanem csak testvérek. Ez a keresztény közösség jelképe. Közülük egy, Lázár beteg. Jézus azt mondja, mikor errõl hírt szerez, hogy ez a betegség nem halálos. Mit akart mondani, hisz belehalt Lázár? Jézus számára a testi halál nem az igazi halál. Történhet ennél nagyobb rossz valakivel, mint azt, hogy meghalt. Ezt nem értik Márta és Mária, ezért Jézus szemére vetik, hogy megengedte testvérük halálát, pedig szeretem õt.
Isten ajándékozott meg élettel minket, és ennek csak egy része a biológiai élet. Mi is, mint minden élõlény, megszülettünk és meghalunk, de az isteni élet, amelyben szintén részesültünk, nem szûnik meg a testi halállal, hanem folytatódik, kiteljesedik. Akkor lépünk be igazán Isten életébe. Nem a hullák kelnek majd életre, hanem az élõk támadnak fel az örök életre. Jézus tehát nem azért jött, hogy a test halálát megakadályozza, hanem, hogy örök életet adjon.

2014-04-06

______________________________

Isten szavának ereje

Jer 11, 18 - 20
Szegény Jeremiás, Isten szavának közvetítõje. Ez az isteni szó gyengének erõtlennek mutatkozik. Nem kényszerít senkit semmire, bármikor vissza lehet utasítani, vissza is utasítják és vele együtt Jeremiás prófétát is.
Jézusnak is az a sorsa. Elutasítják: ilyen Messiásra nincs szükségünk, sõt, meg kell halnia, hogy ne ártson az egyszerû, hiszékeny népnek.
Jeremiás Istentõl kéri, hogy álljon bosszút érte azokon, akik üldözik, de õ maga nem próbál bosszút állni, hanem Istenre bízza a bosszúállást.
Jézus ennél is tovább megy: nem kér bosszút, nem is csupán megbocsát, hanem imádkozik üldözõiért, azokért, akik megölik. Isten szavának az ereje ebben mutatkozik meg, hogy képes megsemmisíteni az erõszakot.
Mi is Isten szavának erejével küzdünk a bennünk lévõ bosszúvágy, harag, gyûlölet ellen.

2014-04-05

______________________________

Rettenetes hivatás

Jer 7, 23-28
Jeremiás az egyik legérdekesebb próféta. Fiatal korától örökké a fordítottját kellett mondania, mint amit a többiek állítottak. Ha mindenki azt mondta, hogy az egyik irányba kell menni, biztosan az ellenkezõjét állította, pedig neki nem ilyen volt a természete. Szelíd, jóságos, békeszeretõ ember volt, mégis azt a feladatot kapta Istentõl, hogy a rettegést a félelmet hirdesse. Úgy is csúfolták a kortársai, hogy rettegés mindenütt. rettenetes hivatása volt. Egy olyan korban élt, amikor a nép azt látta, hogy Isten, Ábrahám, Izsák, Jákob Istene nem tartotta be az ígéretét, nem védte meg népét az ellenségtõl. Megvalósult a rettegés, amelynek közeledtére elõbb figyelmeztette õket. Isten a próféta által azt üzeni, hogy ennek ellenére bízzanak benne: hallgassatok szavamra, mondja az Úr! Ezt üzeni ma nekünk is: hallgassunk az õ szavára. Istenre hallgatni azt jelenti, hogy engedjük Õt szóhoz jutni, engedjük, hogy szóljon hozzánk, és a véle folytatott párbeszédben átalakul a lelkünk. Ismét bizalmat önt a lelkünkbe, rá bízzuk magunkat akkor is, ha nem érkezik az a segítség, amelyet már rég kérünk tõle.

2014-03-27

______________________________

A törvény mögött szeretet van

2014-03-26

______________________________

Igen!

2014-03-25

______________________________

Érték, amit teszel

2014-03-24

______________________________

Megbecsülni

2014-03-21

______________________________

Hol vannak a gyökereink?

Jer 17, 5-10
Jeremiás idejében a káldi birodalom egyre hatalmasabbá vált. Az egyiptomiak arra biztatták a zsidókat, hogy lázadjanak a káldiak ellen. Azt ígérték, hogy majd õk közbelépnek, megvédik õket a káldiakkal szemben. Nem akarok párhuzamokat keresni a jelekor politikai helyzetei között. Jeremiás arról szerette volna meggyõzni a királyt, meg a választott nép fiait, hogy ne bízzanak az egyiptomiakban. Ne emberek segítségében bízzanak, hanem Istenben. Szembeállítja a két magatartást: átkozott, aki emberekben bízik, mert pórul jár, és áldott, aki Istenben bízik, olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, mely idejében gyümölcsöt érlel. Egy politikai helyzetbõl kiindulva, mélyebb tanítást közöl: Istenben bízni nem azt jelenti csupán, hogy megtartjuk Isten parancsolatait. Nem elég, teljesíteni Istennel szembeni kötelességeinket, elmondani bizonyos imákat, részt venni bizonyos közösségi programokon, hanem, hogy Isten olyan számunkra, mint annak a fának a folyó. Belõle táplálkozik a gyökere, és lehet szárazság, hõség, õ akkor is meghozza gyümölcsét.
Az evangéliumban (Lk 16, 19-31) hasonlóképpen szemben áll egymással a gazdag ember életmódja, aki az összegyûjtött vagyonában bízik, és a szegény Lázár életmódja, aki látszólag sokkal sikertelenebb életet élt, de az Úrban bízott, az Úrral közösségben élt, és az örök élet ennek a beteljesedése lett számára. A szárazság, a nehéz idõszakok, az emberek részérõl érkezõ meg-nemértés, a sikertelenség, az elhagyatottság érzése, megmutatják, hogy a mi életünk gyökerei hol vannak, mibõl táplálkoznak. Nem az a fontos, hogy mi is sikeresek legyünk, hanem, hogy az Úr sikeres legyen a mi életünkben. Õ a fontos, nem mi.

2014-03-20

______________________________