Napi gondolatok

Szégyen

Dán 9, 4b-10
Szép a mai olvasmány. Megtanít arra, hogy milyen lelkülettel álljunk Isten színe elé, amikor imádkozunk.
Dániel Istentõl megbocsátást kér, és ugyanakkor dicséri Istent. Nem álszerénykedés elismerni Isten elõtt, hogy bûnösök vagyunk, van, miért szégyenkeznünk elõtte. Addig, míg nem szégyelljük magunkat, nem igazi a bûnbánatunk.
Dániel miben látja a maga, és népe bûneit? Abban, hogy elfordultak Istentõl, és nem akartak Istenhez visszatérni, még akkor sem, mikor a próféták útján hívta õket. Ennek az Istentõl való eltávolódásnak a konkrét megnyilvánulása a szétszóratás, amelyben élnek.
Ez a nagyböjt számunkra is alkalom arra, hogy szembenézzünk a magunk bûnösségével. Persze, nem tettünk semmi nagy rosszat, de a mi nagy bûnünk is az, hogy Istentõl eltávolodtunk. Szégyellhetjük magunkat, mint akit hazugságon fognak, ha nem vagyunk igazi keresztények, igazi szerzetesek, csak tesszük magunkat.
Nem kell félnünk attól, hogy Isten megbüntet, de szégyellhetjük, hogy nem azt, vagy nem annyit adunk Istennek, amit, vagy amennyit megérdemelne.

2017-03-13

______________________________

Ne mérgezd magad!

Ez 18, 21-28
A próféta lehetõséget nyújt arra, hogy Isten szívével ismerkedjünk. Isten nem akarja, hogy elvesszünk, bármi rosszat tennénk is. Azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk. Ez bátoríthat, amikor azt tapasztaljuk, hogy újra és újra földre terít a gyengeségünk. Isten nem törõdik bele, bátorít, nekünk drukkol.
De, ha nem Isten veszíti el a bûnöst, akkor mi miatt vész el? Mit ért az alatt a próféta, hogy a bûnös meghal bûnei miatt? A bûn Istentõl való eltávolodás. Aki vétkezik, önmagát teszi tönkre, mint aki egy-egy kisebb, vagy nagyobb adag mérget vesz be.
Nem azért kell tehát kerülni a bûnt, mert Isten megbüntet. Gyerekes lelki élet az, amelyet az Isten büntetésétõl való félelem mozgat, mint a rossz diákot az iskolában, aki attól fél, hogy rajtakapják, hogy nem készült, nem írta le a házi feladatát. Mi is ilyenek vagyunk, ha csak azért nem teszünk egyes dolgokat, mert félünk, hogy rajtakap az elöljáró, meglát valaki.
A felnõtt keresztény tudja, hogy önmagának és testvéreinek tesz rosszat, ha nem helyesen cselekszik, még ha nem is tudódik ki. Csak azok a cselekedetei segítik az életre, melyeket Istennel egységben vitt végbe.

2017-03-10

______________________________

Nem vagyok egyedül

Esz 4-7 n. p-r. aa-bb. gg-hh
Eszter királynõrúl hallottunk az elsõ olvasmányban, aki szorongatott helyzetben van. Veszélyben az élete, népével együtt. A legrettenetesebb számára, hogy a körülöttelévõk közül senki sem segíthet neki. Telejesen egyedül érzi magát ebben a helyzetben.
A hite segít rajta. Megértette, hogy Isten egy személy, akihez felkiálthatunk, mert õ mindig meghallgat, és igazi javunkat akarva segítségünkre siet.
Vigasztaló, hogy ilyen a mi Istenünk.
Hozzáfordulok e nagyböjti utamon, tudva, hogy nélküle nincs jövõm, sem azoknak, akiket rám bízott.

2017-03-09

______________________________

Isten õket is szereti

Jón 3, 1-10
Jónást Isten Ninivébe küldte, egy pogány városba, melyet Jónás megvetett, gyûlölt. Feladata volt Isten ítéletét tudomásukra hozni. Jónás úgy gondolta, hogy ez a vesztüket fogja jelenteni, Isten azonban ezzel a megtérésüket akarta elõsegíteni.
Lehet, hogy mi is azt reméljük, hogy egyeseket Isten megbüntet, mert rosszak. Nem olyanok, mint én: más nemzetiségûek, más vallásúak, más a meggyõzõdésük, más a vérmérsékletük, nincsenek olyan jó szokásaik, mint nekünk... Bármi lehet ok az elítélésükre.
Isten szemében azonban nincsenek kiváltságos gyermekei és mostohák. Mindenikünket teljes szívbõl szereti. Ha egyeseket kiválaszt, az azért van, mert feladatot akar rábízni testvérei javára.
Minket is küld, talán épp azok közé, akiket nem szeretünk, akik szerintünk rosszak. Nem a mi dolgunk az ítélet. Mi csak Isten üzenetét adjuk át nekik.

2017-03-08

______________________________

Istentõl jövõ esõ

Iz 55, 10-11
Sokan vannak, akik szívesen bámulnak ki az ablakon, vagy sétálnak, amikor szép csendesen esik az esõ. Számukra megnyugtató az esõ csendes zaját hallgatni.
A föld örömmel fogadja be az esõt, mert enélkül nem tud teremni.
Izajás próféta a mai olvasmányban ezt az esõt Isten szavához hasonlítja, mely ugyanígy, szép csendesen hull az ember lelkébe, s termékennyé teszi azt.
Számunkra Isten szava nélkülözhetetlen. Miért? Hisz ha van táplálékunk, megvan minden körülmény, nyugodtan élhetünk Isten szava nélkül is. Igen, de a mi lelkünkben ott vannak az isteni élet csirái, és ezek csak Isten szava hatására tudnak fejlõdni. Enélkül élhetünk egyik napról a másikra, de életünk sivataggá változik.
Figyeljünk hát az Isten szava esõjére. Tudatosítom, mielõtt elhangzanak az olvasmányok a szentmisében, mielõtt nekifognék zsolozsmázni, elmélkedni, hogy most Isten fog hozzám szólni, és igyekszem nyitott szívvel fogadni az õ szavát, örömmel fogadni üzenetét. Így fejlõdik Jézus élete bennem, így lesz termékeny az életem.

2017-03-07

______________________________

Gyomlálni

Lev 19, 1-2. 11-18
Egy sorozat tiltó paranccsal találkoztunk a mai olvasmányban, aztán a végén az egészet megkoronázza a szeretet parancsa.
Ne lopj, ne vezesd félre embertársadat, ne csapd be, ne használd ki, ne élj vissza a gyengeségével, ne rágazlmazd, ne törj életére, ne gyûlöld, ne állj bosszút, és végül szered, mint önmagadat.
Miért nem lehet ezzel kezdeni és elhagyhni az elõbbieket? Miért nem elég szeretni? Mert elõbb el kell távolítani mindazt, ami akadályozza a szeretetet. Nem lehet valakitõl lopni, és ugyanakkor szeretni is õt. Igen, lehet, látszatra szeretni, a szemébe mosolyogni, de ez nem lenne õszinte szeretet, és az elõbb utóbb bizalatlanségot szûl.
Igen ám, de még ha nem is teszünk a másiknak rosszat, mégis elõfordul, hogy nem tudjuk szeretni, mert gyûlöletet, haragot érzünk iránta.
Olyan a mi lelkünk, mint egy kert, melyben mindenféle nõvény fejlõdik, hasznos is, meg káros is. Gyomlálni kell itt is. Hogyan? Elhessegetem a másikról szóló fekete gondolatokat, nem engedem meg magamnak, hogy ezek felett idõzzek, ezeket forgassam a fejemben, és ellenkezõleg, felidézem azt, ami tetszik, ami szép, ami jó véle kapcsolatban.
Megéri az erõfeszítést, mert így növekszik közöttünk a bizalom. Magammal is jót teszek, mert engem is szeretni fognak, ha én szeretek másokat.

2017-03-06

______________________________

Nagyböjt 1. vasárnapja

Mint minden évben, nagyböjt elsõ vasárnapján, Jézus megkísértésérõl szól az evangélium. Az ördög el akarja tántorítani Jézust az útjától. Az ördögöt utálatos teremtményként képzeljük el, de ha ilyen utálatos lenne, senkit nem tudna megkísérteni. Csak ami szép, ami jó ami kellemes az tud vonzani. A gonosz úgy mutatkozik, mint aki a javadat a boldogságodat akarja, azt sugallja ami segít, hogy sikeres életed legyen. A teremtés könyve a gonoszt kígyóként mutatja be. Mi pedig félünk a kígyóktól, csúnya és veszélyes a kígyó mert mérge van. Az ókorban a kígyó a halál jelképe volt, a mérge miatt mely meg õl, de ugyan akkor a vég nélküli életet is jelentette, mert azt hitték, amikor vedlik a kígyó akkor újra fiatalodik. A teremtés könyvében is arra bíztatja az embert a sátán, hogy ne elégedjen meg a jelen állapotával, hanem legyen olyan mint egy Isten, új életet akar ajánlani neki. Ma is azt sugallja, hogy te döntsd el mi jó neked, és ne hallgass Istenre mert Õ meg akar akadályozni abban, hogy nagy lehess, boldog lehess.
Az evangélium három példán keresztül bemutatja, mindazokat a kísértéseket melyekkel mi is szembe találjuk magunkat. Jézus ezeket le tudta gyõzni, és ezzel számunkra is lehetõvé tette a gyõzelmet.
A lélek a pusztába vitte Jézust. A pusztában a vándorló nép, kísértésekkel küzdött. Ezért tölt el Jézus is 40 napot a pusztában. Ez a 40 év jelképe. A mi életünk is pusztai vándorlás, ahol a kísértésekkel kell szembe néznünk. Ki ez az ördög aki megkísérti Jézust. A diabolosz azt jelenti, aki keresztbe tesz, aki elakaszt. Isten és az ember közötti kapcsolat megrontója. Ezért nevezi Jézus Pétert sátánnak, mikor rá akarja beszélni Jézust, hogy ne az Atya akarata szerint járjon el. 40 napig böjtölt. Ez Mózesre emlékeztet, aki 40 napig az Úrral volt a Sínai hegyen anélkül, hogy evett volna. Jézus is az Atyával lévõ együttlétre készült küldetése teljesítésére. Az elsõ kísértésben azt mondja a sátán „ha Isten fia vagy, parancsolj ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré”, ha Isten fia vagy, hozzá hasonlítasz. Isten pedig az, aki bármit megtehet amit akar. Alakítsd át a világot olyanná, amilyen neked tetszik.
A mai embernek is kísértése, hogy csak anyagi gondokkal törõdjön. Ettõl várja a boldogságát. Egészség , ház, autó, pénz, az a fontos, hogy mindened meglegyen amit szeretnél. Egyébbel ne törõdj. Csak az érdekeljen ami a hasznodra lehet.
Jézus mit válaszol? Ételre szükségünk van, de nem elég csak a földi dolgokat keresni, szükségünk van Isten szavának a táplálékára, mert nem csak biológiai életünk van. Isten örök életet adott nekünk, s ezt nem kenyérrel kell táplálni.
A második kísértés az Istennel való kapcsolatunkat érinti. A gonosz a szent városba, a templom legmagasabb pontjára viszi Jézust. ”Te Isten fia vagy, ha lehet bízni benne, meg fog védeni, hogy baj ne érjen, vesd hát le magadat!” Az emberben ott bujkál a kétely, tényleg van egy másik élet a biológiai életen kívül? Ha nincs akkor ez az élet a fontos, erre kell hangsúlyt fektetni. Sokszor mondják a keresztények is „ a fontos, hogy egészségesek legyünk, aztán hogy van-e élet a halál után meglátjuk”. Ezt mondja Jézusnak is a gonosz: tényleg érdekli Istent, hogy mi van veled? Tedd próbára! Megígérte, hogy megvéd? Hadd lám, megteszi-e? Aki hisz, annak nincs szüksége arra, hogy Istent próbára tegye. Ha próbára akarja tenni, azt jelenti, hogy nem hisz benne.
Ez a mi kísértésünk is. Istentõl csodát kérni. Így a vallás babonasággá alacsonyodik. Ha állandóan csodákat várunk tõle, azt jelenti, hogy nem bízunk benne. Sokan csalódnak, mert Isten nem tett csodát a kérésükre, és azt mondják, hogy így nem érdemes hinni benne.
„Ne kísértsd Uradat Istenedet" - válaszolja Jézus. Jézus mindig teljesen bízott Isten szeretetében.
A harmadik kísértés az embertársainkkal való kapcsolatainkról szól. A világ minden királyságát bemutatja Jézusnak, mondván, hogy ez mind az övé, és Jézusnak felkínálja az egész világ feletti uralmát. Jézust a sátán meg akarja tanítani arra, hogy hogyan válhat Úrrá mindenki felett. „Ha leborulva imádja õt, és ez azt jelenti, hogy a sátán utasításait követi.
Milyen utasításokat ad? Ne hatódj meg látva a másik ember szükséghelyzetét, taposd el, csak a magad elõnyét tartsd szem elõtt, kihasználhatsz bárkit.
A másokkal való kapcsolatunk lehet mások szolgálata, mások boldogságának a keresése, vagy másokon való uralkodás keresése. Ahol az egyik ember eltiporja, megalázza, kihasználja a másikat ott a sátán imádása folyik.
Jézus válaszol „egyedül Uradat Istenedet imád, és csak neki szolgálj”. Isten nem uralkodik az emberen, hanem az igazi boldogságát keresi. Ennek az Istennek vagyunk a fiai mi is és ellent mondunk annak a kísértésnek, hogy magunkat helyezzük a helyébe.

2017-03-05

______________________________

Nem a böjtölés az elsõ lépés

Iz 58, 1-9a
Jézus nyilvános mûködése kezdetén a maihoz hasonló Izajás részt olvasott fel a názáreti zsinagógában, mondván, hogy benne beteljesedtek a próféta szavai. Lehullanak az igazságtalan bilincsek, felszabadulnak az elnyomottak.
Isten Országának jelei nem abban mutatkoznak meg, hogy többen járnak templomba, hanem, hogy nem nyomják el, nem használják ki a maguk javát keresve egymást az emberek, nem gyûlölködnek.
Nem a sok böjtölés jelzi Krisztus közelségét, hanem az embertársunkkal szembeni helyes magatartás.
Nem az önmegtagadások vezetnek közel Istenhez, hanem a szívbõl eredõ jócselekedetek.
Csak ezek után válaszol az Úr, ha keressük.
Miért? Mert csak így tudjuk elhinni, hogy mi is rászorulunk arra, hogy Isten felemeljen lelki nyomorunkból, felszabadítson bûneink rabságából, s megbocsásson nekünk, szeressen, jót tegyen velünk.
Utána következhet a böjtölésünk, önmegtagadásunk, mint az Istenre való figyelésünk kiváló eszköze.

2017-03-03

______________________________

Válaszd az életet

MTörv 30, 15-20
Mózes választás elé állítja a választott nép fiait. Választhatja az életet, vagy a halált. Nem olyan választás ez, amelyben, ha szerencséje van és eltalálja a jó választ, akkor jól jár, ha nem, hát veszít. Mózes azt is megmondja elõre, hogy melyik a jó válasz. Sugallja, hogy válassza az életet, és el is magyarázza, hogy ez miben áll: az élet útja a Törvény megtartása.
Nem szabályokról van szó csupán, amikor Törvényrõl beszél, hanem az Istennel való kapcsolattartás eszközeirõl.
Isten olyan számunkra, mint a fának a gyökér, mint a méhnek a kaptár, mint a csecsemõnek az édesanyja. Nélküle nem élhetünk. Ha nem Õt választjuk, elszakítjuk magunkat az életünk forrásától, táplálójától.
Nekünk is választanunk kell? Nem érzem úgy, hogy pillanatnyilag olyan döntés elõtt állnék, melytõl az életem függ. Legfennebb azt dönthetem el, hogy mennyire akarom komolyan venni ezt a nagyböjtöt. Ez a döntésem azonban lassan, de biztosan az élet, vagy a halál felé viszi az életemet.
Nem nekem kell tervet készítenem erre a 40 napra, hanem engedni, hogy Isten elém tárja az élet útját, megmutassa, melyek azok a konkrét eszközök,. melyek az Istennel való kapcsolatomat táplálni fogják.

2017-03-02

______________________________

Ráhangolódás

Sir 35, 1-15
A mai szentlecke szerzõje arra akarja buzdítani a választott nép fiait, hogy szívbõl mutassanak be Istennek áldozatokat. Abban az idõben a termésük, és minden jövedelmük 10%-át, tizedet kellett, hogy fizessenek a templomnak, ebbõl éltek a papok, a leviták.
Nem a külsõ cselekedet, hanem a szív szeretete ad értéket mindannak, amit teszünk.
Minden adakozásnál vidám legyen az arcotok - buzdít minket is. Az adakozás lemondást jelent. Az pedig nem mindig okoz örömet. Ám, ha tudjuk mi az értelme, mi jó származik abból, hogy most valamirõl lemondunk, akkor a pillanatnyi kellemetlen érzés nem tudja tönkretenni az örömünket.
Ezzel a lelkülettel akarunk az elõttünk álló nagyböjtre ráhangolódni. Isten tõlünk is kéri, hogy lemondásokat gyakoroljunk valami nagyobb jó érdekében, aminek már most örülni tudunk.

2017-02-28

______________________________